Hírek - Önkormányzati hírek

In memoriam Farkas Olivér

E pár soros, hivatalos gyászjelentés tudatosítja bennünk, hogy esperes úr - Olivér atya - Olivér bácsi, türelemmel viselt, súlyos betegség után - elment.
Életének, emberi alakjának jellemzõjét Victor Hugo szavai fogalmazzák meg:
"Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész."
Olivér bácsi ilyen ember, ilyen lelkipásztor volt. Településünk mindennapjainak részese, meghatározó személyisége volt, észrevétlenül. S most nagyon hiányzik.
Együtt élt a családokkal. Ismerte az emberek örömét, bánatát. Hosszú papi szolgálata alatt generációk "Tisztelendõ bácsija" volt. Végigkísérte a közösség tagjainak életútját, születésüktõl halálukig. Talán Õ sem tudná megmondani, hány gyermeket keresztelt, hány ifjú pár indult áldásával a házasság útján, s hány alkalommal nyújtott vigaszt szavaival a hozzátartozóknak, a ravatalnál.
Pap volt. "Melkizedek rendje szerint". S nemcsak hivatása, Istenbe vetett múlhatatlan, megingathatatlan hite miatt; de emberséges ember is volt mindig, a legnehezebb, a legerõtpróbálóbb idõkben is. Aki nem tudott nemet mondani, nem tudott elutasítani, rosszat, rosszindulatot feltételezni, tudomásul venni.
Kimondatlanul, cselekedeteivel tanúsította Teréz anya szavait:
"Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel."
Ezzel a nagy szeretettel, nyíltsággal élte életét. Szuhakállóban nemcsak az egyházi élet vezetõje volt, hanem akaratlanul,
felismerhetetlenül, a község elsõ számú szellemi vezetõjévé vált az évtizedek alatt. Aki nem irányított, nem utasított; aki példát mutatott. Akinek véleményét, tanácsait mindenki meghallgatta, elfogadta hitvallástól függetlenül. Alázattal szolgált mindhalálig.

Búcsúzunk.
Búcsúzom Szent Pál gondolataival, melyet utolsó találkozásunk alkalmával, a lányomnak ajándékba adott Biblia soraiból kerestem:
"A szeretet hosszútûrõ, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltûr. A szeretet soha el nem fogy…... Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig a legnagyobb a szeretet." (Korinthus 13: 4-8, 13)

Dr. Herczeg Tibor
jegyzõ

Olivér atya életútját Csiszárik Jánosné képviselõ, tagintézmény-vezetõ; a család közeli ismerõse az alábbiak szerint foglalta össze:

Farkas Olivér 1929. augusztus 2-án született Sajószögeden. Tanulmányait a miskolci Tanítóképzõben kezdte, majd a budapesti Hittudományi Akadémiára nyert felvételt. Egy év elvégzése után, a Nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelõ Intézetben folytatta tanulmányait. 1954. július 4-én pappá szentelte Dr. Dudás Miklós Hajdúdorogi megyéspüspök.
1956-tól segédlelkészi feladatot látott el Szuhakállóban.
A fiatal lelkészt nagy szeretettel fogadta a hitközség. A hitéletet fellendítette, a hitoktatásra járók száma megduplázódott. Foglalkozott az ifjúsággal, énekkart szervezett. Jelentõs szerepe volt a templom belsejének kifestésében.
1958-ban Rakacaszendre helyezték.
A hívek egyöntetû kérésére, az egyházi fõhatóság visszahelyezte Szuhakállóba parókusnak. 1965. november 15-én Szuhakállóba költözött családjával.
Ezüstmiséje alkalmával, 1979. július 8-án címzetes esperesi, 1986-ban kerületi esperesi, 1989-ben konzultori kinevezést kapott.
Számtalan zarándokutat szervezett. A legjelentõsebb zarándokutak: Máriapócs, Szentkút, Mariazell, Róma, Lourdes, Párizs, Luxemburg, Erdélyi körút, Medugorje, Görögország.
Nagy gondot fordított templomunknak és környezetének rendben tartására.
A kazincbarcikai filiában a görög katolikus templom építésének irányítója volt.
Aranymiséjét 2004. július 7-én nagyszámú egyházi méltóság és mintegy 700 hívõ jelenlétében végezte.
Aktív részese volt Szuhakálló közéletének.
Teljes mûködése alatt a legnagyobb szeretetben és békességben irányította az egyházközség lelki életét nyugdíjba vonulásáig. Õ volt az, aki nemzedékeknek nyújtott lelki segítséget, támaszt. Sok-sok fiatalnak és felnõttnek mutatta meg az Istenhez vezetõ utat. Generációk élvezhették gondoskodó szeretetét. Áldásos tevékenységét a hívek szeretete és megbecsülése övezte.
Megint elvesztettünk egy igazán jó embert. Farkas Olivér esperes úr nélkül Szuhakálló már nem lesz olyan, mint régen volt.

2007.09.07. (forrás: PMH)